Tudod....

Tudod....
Elvesznek évek, gyengül a lélek.
Már semmi nem az, már van, mitől féljek.
Árnyéka vagyok, önmagamnak,
A nehéz dolgok mind megmaradnak....
Voltak napok mikor minden jó lett,
Csak gyorsan elmúlt, elenyészett.
Nem a szánalom lesz a bérem,
Jobb lesz ez, ha megérem, remélem…
Bármit teszek, rosszra fordul,
Falba ütközök, könnyem csordul.
Nincs hát megoldás? Ennyi volt?
Az elmúlt hónap, lelket roncsolt.
Még mindig bízom, elmúlik,
Ez a rossz álom, majd szétfoszlik.
És az ébredés, reggele után,
Csak egy rossz emlék marad csupán…
Így múlik el, majd lassan vége,
Jön egy új nap, amikor végre,
Magasra jutok, de zuhanás vár,
Tennék valamit, de túl késő már!
Tudod!