Valami...

Hosszú az utad, a sorsod kemény.
Belülről emészt, az örök remény.
Voltál minden, most senki vagy.
Akiben bízol, mindig becsap
Nem értheted, az életed titkát.
Odafent szorgosan, írják a listád.
Nem hagynak ki semmit, pontos a jegyzék.
De úgy éld napjaid, ’hogy mindig is tennéd.
refrén:
Bonyolult szavak, érzések nélkül.
Élettelen gondolat, tettek nélkül.
Hazug bírálat, tartalom nélkül.
Önpusztítás, fájdalom nélkül!
Kínzod magad, mi lesz a vége,
Rövidebb lesz, benned a béke.
Hajtod a semmit, nap mint nap
Akiben bízol, mindig becsap
Nem ez a hely, nem ez az álom.
Ébreszt majd fel, bármi áron!
Te csak terveznéd, amig ő végez.
Nem te leszel, aki a végén élvez!
refrén:
Bonyolult szavak, érzések nélkül.
Élettelen gondolat, tettek nélkül.
Hazug bírálat, tartalom nélkül.
Önpusztítás, fájdalom nélkül!