Edvárd, szerelmem

[Verse 1]
Edvárd, a kávé kihűlt az asztalon,
te még egy csillagtérképet rajzolsz a falon.
Mások csak néznek, nem értik a jelet,
éna látom benned a születő eget.

[Pre-Chorus]
Ha minden ajtó rád csukódik,
én őrzöm azt, mi benned nyílik.

[Chorus]
Edvárd, szerelmem, különös zseni,
a világ nem tudja, mit hordasz idebenn.
Én a félbehagyott álmaid is értem,
és minden hibásnak hitt vonásodban téged nézlek.
Edvárd, szerelmem, maradj még velem,
míg a hajnal fényt terít a terveiden.

[Verse 2]
A kabátod zsebében gyűrött jegyzetek,
és egy régi óra, amit újraélesztesz.
Te megjavítanád az egész világot,
én csak azt kérem, néha pihenj nálam.

[Pre-Chorus]
Ha kinevetnek, fogom a kezed,
nekem a csendben is dalol az eszed.

[Chorus]
Edvárd, szerelmem, különös zseni,
a világ nem tudja, mit hordasz idebenn.
Én a félbehagyott álmaid is értem,
és minden hibásnak hitt vonásodban téged nézlek.
Edvárd, szerelmem, maradj még velem,
míg a hajnal fényt terít a terveiden.

[Bridge]
Nem kell, hogy mindenki lássa,
miért ragyogsz a szobám homályában.
Ha egyszer messzire visz a gondolat,
a szívem hazahív, és nyitva marad.

[Final Chorus]
Edvárd, szerelmem, különös zseni,
ha senki sem érti, én akkor is hiszek benned.
A félbehagyott álmaidból várat építek,
és minden új reggelben melletted ébredek.
Edvárd, szerelmem, maradj még velem,
a világ talán egyszer utolér majd téged.

[Outro]
Edvárd, én látlak.
Edvárd, szeretlek.