s egyedülpárban

ismét itt a bolt, a fotocella udvarias
veszek kosarat , mert a kocsit nem tolerálom
szemeim ismét 12 óránál
a kódoló cimkenyomkodó mérlegnél
most ott egy ember sem áll
megint oda nézek, nem tudom minek
de jól esik a betegkutya szemnek

kicsit nyomottnak látom ezt a napot
hétfőn mindenkin rajta van az amit arcán a hétvége rajtahagyott

hohó
én most felfelé kilógok, kinézek a ködös tömegből
lassan ismét látom a lelkemben táncoló szinésznőt

egy hónap harmadát, fejemben egyedül eltöltve,
újrajátszva emlékem minden morzsáját,
becsapni magam félálomban, s az érzést betöltve átélni
ünnepelni a versek múzsáját
majd elképzelni, fantáziálni a közeli jövőn
na ez a csaj lesz akit nemsoká ölelek mohón

vissza tértem fejben ismét itt, mindig elkószálok
de ez képesség, nem átok
nem is érdekel a sok bánatos fajtárs
az az ő bajuk, hogy belsőjük kincs után miért nem ás

mennyi sok sor szól arról, hogy csak veled, és mese
de mikor
írtad , "ha megtudják végünk", ez lehet egy jelzés
bocs de nem akarom ezt az érzést
önző vagyok, adni és kapni akarok
ügye csak vicceltél angyalom