Gyebrovszki Ilona: Éjféli tünemény

Téli éjszakának felén igéző,
apró pillanatra megálló idő.
Tünemény lelkét derűben viselő,
feketében fehér, fényes létező.

Puha pelyhekben lehulló hópihe,
holdvilágos kis ablakon kacsint be.
Megcsillanó tükörfényben áthalad,
picit kormos üvegjére csókot ad.

Fátyol párát finom faggyal leheli,
álmodozó sóhajtással öleli...
Zengő ecsettel cirádásra festi,
ezüstös szívével újra teremti.

Jégvirág nyitogatja hószín kelyhét,
magába fogadja imádott pelyhét.
Olvadó hópihe magát átadja,
percek múlását tovább nem vitatja.