Gyebrovszki Ilona: Hajnalének

Pacsirtával olykor ébredni tudnék,
s ahogyan Ő dalol, úgy éreznék.
Vajon valósággá váló mámorok?
Sorban álló rózsaszínű tüll álmok.

Dúdoló dalár dalával jót kérnék,
mindent szívem szeretetével mérnék.
Sokszor már ingoványos sárban mentem,
hála égnek zöld pázsitra vitt léptem.

Más világok varázsfénye hangomon,
csöpp madárka víg éneke ajkamon.
Túlvilágról angyalkája vissza tér,
napjaimban vigasztalón elkísér.

Első fénysugárka itt is van lassan,
szívmelengető koszorú lesz halkan.
Áldott őrangyal mosolya gyöngyfüzér,
halandóknak szent sugarú tiszta vér.

Simogatlak madárkám lankadatlan,
láthatlak lecsitulva, mozdulatlan.
Felkarollak, s így meg nem halhatok,
ha már nem dalolsz örökké hallgatok.