Szélkerék

csak a szépre, dara kevésre
ahogy száz szál hajadba fújtam
föld szagot, csöpp lánghamut
jobbultam, balultam

kigörbült karjaidból az ölelés
hártya bőr feszül csontjaimra
arcod tarajos köd-varrat
kék csókjaid lombokba bújtak

idegen tűzbe lóg nyelved
elmaradt eskü vagy, szélkerék
madárrá válsz, kerékcsapássá
szerencséd darázsderék

darabos zivatar köp hajnalt
ha ébredsz, öbleid nyögnek
ha ébredek, mellkasom kútjából
szárazon felköhöglek