Köszönöm!

[1. versszak]
Tíz éve már, hogy elviselsz,
és még ma is velem nevetsz.
Annyi közös emlék van mögöttünk,
annyi minden várhat még előttünk.

Nem mindig találom a jó szavakat,
van, hogy egy mondatom rossz helyre szalad.
Te mégis megbocsátasz nekem,
köszönöm, hogy itt vagy velem.

[Refrén]
Úgy szeretlek, ahogy vagy,
akkor is, ha nehéz a nap.
Bármi jön, én fogom a kezed,
még ötven évet szeretnék veled.
Ha újra kéne kezdenem,
megint te kellenél nekem.