Napcsók

Napcsókolta pillanatok sétálnak szerteszét,
A nyár nyitotta most nagyra az ölét.
Jön a probléma, hozza a csomagját,
Kacsint rá a nap: Hagyd, hogy kaphasd a Most varázsát.

Ülsz a lelked partján, siratod múltad,
De a jövő még messze van, a pillanat az, ami itt van.
Adj egy mosolyt a tükörképednek,
Mutass fityiszt a nehézségeknek.

Engedd útjára a búbánat folyamot,
Vedd fel szárnyaid, érintsd meg a csillagod.
Szabad vagy, mert Csodának születtél.
Isteni mivoltod a hatalmas szentség.

Hagyd, hogy ez a folyam átmossa szíved,
Lelked szövete fényezi színed.
Tégy egy esküt önmagod oltárán:
Szeretem magam, nyitom a szívem kapuját.

Meglásd, megkapod ajándékod,
Amit adsz, visszajön és csodákat hoz.
Ülj a nyár ölelő karjaiba,
Ültesd a magod a szabadság csupraiba.

Vagyok, aki vagyok, szeretek és adok.
Buli az Élet, hát végig táncolok.
Mosolyom az erőm, a szeretet hatalom.
Puszi pacsi ölelés, neked most ezt adom.

Hétágra süt a belső napod,
Nyerd vissza hát a saját középpontod.