Eltévedve

Óriás fák közt fészkelő homály
Bozótba bújó megannyi ösvény-csökevény
A kereső itt utat nem talál
Vastag kérgekbe karcolódik
A maradék remény.
Az avarból holt erdő szaga
Letört ágak, mint megélt küzdelem.
A kilátástalanság maga
E hely, a mindentől félelem.
Napfény itt csak pontszerűn hatol,
S mint csalfa káprázat hívogat,
Hogy talán van út valahol,
Mi elviszi, ki itt ragadt.
De kevés a hit. Elmarad
Az oly hőn várt csoda.
S a sötétben végleg ott ragad
A holt erdő vándora.