Ének

jöttek, rám néztek, nicsak
fölzokogó kőbölcsőből kicsap
könnye ennek, legyen fája
apja várja, anyja szánja

mentek aztán, egye
holt-sáv, halál mezsgye
úgyis barna ősz jön
miért kell beletörödnöm

tagadnám, de minek
lélegzem a semminek
lélegzem...kifúj
szél, hajamba túrj

mentek aztán, ittak
idd ki a kelyhet, szidtak
mondta rám ki az áment
egy, aki már lent

maradni lenn jó
hátha nem rúgnak, nem szó
nem kötél kell, vers
hát örülj, énekelj el