Szerelmünk lapjai

Amikor kijöttél a pályaudvarról,már akkor tudtam te leszel életem szerelme.Amikornaz első csókot kérted tőlem,en kicsitől félénken de még csókoltalak...Azt hittem ez a mámor örökre fog szólni. Nem értettelek még akkor meg,mit miért csinálsz.. Mitől félsz....
Most már tudom de már késő, de ne felejtsük el amit mindig mondtál nekem...Majd egy másik dimenzióban együtt leszünk örökre....

A vers ami a kedvenced volt : Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.”

Szeretlek amíg csak élek, szeretlek akkor is ha nem lehetünk együtt