Szépkorúak lettünk

Elmesélek most én nektek,egy réges-régi tanmesét;
Hogy kezdi el minden ember kezdetben az életét.
Adva van egy férfi,adva van egy nő;
Elér a szerelem,majd jöhet az esküvő.
Kilenc hónap elteltével áldás éri házadat;
Megszületik gyermeked és teher nyomja válladat.
Gondoskodni,ápolgatni ez a dolgod évekig;Hidd el nekem!
A kisgyermekkor nagyon gyorsan eltelik.
Jön az ovi,majd a suli,eltelnek az évek,szakmát tanul,
Fősulis lesz a te drága véred.
Meglátszik már rajtad is az elmúlt évek súlya;
Ha kellene,mégis mindent elkezdenél újra.
Értük élünk,értük halunk,közös minden gondunk-bajunk.
Unokáink velünk vannak,örülünk is minden napnak.
Ráncosodik már a kezünk,elromlott már mindkét szemünk;
Fejünkön a haj is őszül,öregszünk mi nagyon bőszül.
Elértük a nyugdíjas kort,itt az idő végre;
Foglalkozzunk magunkkal is és nézzünk fel az égre.
Köszönjük meg azt,hogy élünk,jól szolgál az egészségünk.
Kívánom,hogy szépkoruként sok szép élmény érjen;
Mindenki,ki itt van velünk,ezer évig éljen.