Játssz velem

Játsszuk azt, hogy csillagok vagyunk,
a puszta sötét ég az otthonunk,
te ezüst fénysugár fátylát hordod,
s kitárod felém ölelő karod.

Játsszuk a zöldellő réteket,
ajkadra fénylő harmatcseppeket,
lepke szárnyára írt szerelmeket
színes- illatos virágtengereket.

Játsszuk azt, hogy álmodunk,
benne újra gyermekek vagyunk,
hintázunk, vagy labdát kergetünk,
anyánk karjában menedéket keresünk.

Játsszuk azt, hogy felnövünk,
ártatlan szívvel szeretünk,
ha ránk tapos az élet, majd szenvedünk,
csak tesszük a dolgunk, nem kérdezünk.

Játsszunk addig, míg játszhatunk,
s ha majd a játékba elfáradunk,
mondjuk jót vagy szépet,
hogy egy nagy játék az élet.