Eltaszítani

Ahogy belépsz, minden más eltűnik,
nem csinálsz semmit, mégis feltűnsz.
Nevetsz, beszélsz, hülye arcot vágsz,
és én megint ott vagyok, ahol nem kéne.

Nem kereslek, mégis megtalálsz,
egy pillantás, és már kész is,
nem akarok semmit, tényleg nem,
de valahogy mindig rád nézek.

Mondom magamnak: hagyd,
ez nem a te történeted,
de amikor rám mosolyogsz,
minden összekeveredik.

El kéne lökjelek magamtól,
de nem bírlak elengedni,
ahogy nevetsz, ahogy rám nézel,
nem tudlak nem észrevenni.
Tudom, hogy nem lehetsz az enyém,
nem is akarok többet,
csak ne lenne ennyire nehéz
nem megszeretni téged.

Nem csinálsz nagy dolgokat,
mégis bennem maradsz,
egy félmondat, egy mosoly,
és egész nap ezen jár az agyam.

Másokkal beszélsz, én látom,
nem féltékeny vagyok, csak csendes,
mintha minden rendben lenne,
pedig belül nem egészen.

Tudom, mit kéne tennem,
csak nem ilyen egyszerű,
mert ami bennem van,
az már túl mélyen ül.

Felforgattad a világom,
pedig nem is akartad,
mondd, mit csinálsz velem,
amikor csak önmagad vagy?

El kéne löknöm téged,
egy lépéssel hátrébb állni,
de mindig maradok még,
és nem tudlak nem látni.
I try to be okay,
but I miss you anyway.

El kéne lökjelek magamtól,
de nem bírom megtenni,
nem tettél semmi rosszat,
csak túl könnyű megszeretni.
I know this isn’t right,
but I think of you all night.

Nem kérek, nem várok,
csak próbálok csendben maradni,
hogy itt legyél egy kicsit,
anélkül, hogy enyém lennél.