ERDÉLY25_2

**Versszak 1**

A fény a zöld levélen ég
Színekből fon a nap mesét
A pálmaház üveg-szive dobban
Egy pillanat örökre itt marad benn

Lassan ébred a pálmaház
Lélegzik minden, ami ránk vigyáz
Lombkoronák közt táncol a csend
Mintha egy másik földrészen lennél bent

**Refrén**
Üveglap mögött lélegez a nyár
a halak pikkelyén csillog a napsugár
Rózsák illata száll, betölti a tavat
Mintha a világ nekünk súgna szavakat
Maradj még, ne siess tovább
Ez a kert őriz minden csodád

**Versszak 2**

Színes halak, mint szétgurult gyöngyök
belőlük kapnak ihletet a költők
Minden kőrben új történetet ír
A csendben a buborék mint hangos elixír

Rózsasövény, illat-ösvény
Kezed a kezemben lágy költemény
Szirmok hullnak, mint lassú idő
Nem rohan, várja a megváltó langyos esőt

**Refrén**
Üveglap mögött lélegez a nyár
a halak pikkelyén csillog a napsugár
Rózsák illata száll, betölti a tavat
Mintha a világ nekünk súgna szavakat
Maradj még, ne siess tovább
Ez a kert őriz minden csodád

**Átvezetés (Bridge)**


A tó felett a pára fátyla
Mint táncoló lélek halk ruhája
Hol a víz és az ég egymásban elvesznek
És egy percre úgy tűnik, örökké létezhetnek

**Versszak 3**

Fenn a dombon mintha játszana velünk a tér,
Gurul a motor felfelé, pedig lefelé kéne már rég.
A horizont félrebillen, vagy csak bennünk mozdul el,
Számolgatjuk, hol a valóság, és hol kezdődik a képzelet.


De mindegy is, mert a pillanat a lényeg, nem a magyarázat,
A domb alján újra gázt adunk, s a talány új utakat találhat.
Megcsap a lucerna, kanyar után dombtető,
Ott vár ránk a modern, gyorsvebéglö.

**Refrén**

Bogarak a plexin, por íze a szánkban,
Szabadság vándorai húzzák a gázt bátran
A térkép szélét már rég lerágtuk,
De egy kis csárdánál ma megállunk.
Olajos kéz, fáradt derék,
Nevetve mondjuk: “Ez az élet elég!”
Motoros túra, út menti ebéd,
Az asztalon morzsa, a szívünkben emlék.

**lezárás**

A szalvétára rajzolt új útvonal,
Nevetés,kanyarok meghódított domboldal.
Ha véget ér a nap, csak a tankolás a gond,
megoldjuk majd másnap, mert ránkborul a hold


És holnap újra felkelünk,
A térdünk sajog, de tovább megyünk,
Mert minden új nap, mindíg új kaland
Egy újabb fejezet, mi a szívünkben marad.