lyrics
Amikor rám nézel, elcsendesül a zaj,
Mintha minden kérdés végre választ talál.
A világ rohan, de nálad megáll az idő,
Egy perc veled többet ér, mint bármi más előbb.
Volt, hogy féltem, volt, hogy elvesztem én,
De a kezed fogva már nem félek rég.
Bárhova indulunk, benned megérkezem,
A szívdobbanásod az én térképem.
**Refrén**
Te vagy az otthonom, bárhol is járunk,
Szívem tudja jól, hogy mindig rád találunk.
Ha sötét az ég, te vagy a fény,
Szeretlek most, szeretlek mindig én.
Te vagy a kezdet és minden közben,
A csend a zajban, a biztos a köztesben.
Ha minden változik körülöttem épp,
Te vagy az otthon, ahol élni szép.
**Versszak 2**
Ismered a csendem, érted a szavam,
Nevetsz a hibáimon, s ez így jó nekem, ugyan.
Nem ígérhetek mást, csak egy igaz szívet,
De minden holnapomat neked adom, hidd el.
Ha el is esnék, te újra felemelsz,
A kétkedő napokban bennem reményt teremtesz.
Veled a hétköznap is ünnep lehet,
Mert minden apró percben újra rád lelek.
**Refrén**
Te vagy az otthonom, bárhol is járunk,
Szívem tudja jól, hogy mindig rád találunk.
Ha sötét az ég, te vagy a fény,
Szeretlek most, szeretlek mindig én.
Te vagy a kérdésre csendes felelet,
A mozdulat mögött az értelem nekem.
Ha néha elfog a kétely és a zaj,
A tekintetedben béke vár, nem vihar.
**Híd**
És ha egyszer majd elfárad az út,
Ha a szél ellenünk fúj,
Emlékezz erre az érzésre,
Hogy ketten erősebbek vagyunk örökre.
Ha elfogy a szó és minden elcsitul,
Ha a fény is hunyorog az éj közepin túl,
Fogd meg a kezem, ne engedd el,
Hisz amíg vagy nekem, semmi sem vesz el.
**Refrén (emelt)**
Te vagy az otthonom, az álmom, a jel,
Ahol a lelkem végre megpihenhet el.
Nem kell más szó, nem kell ígéret,
Csak te és én, ez minden, amit kérek.
Ha sötét az ég, te vagy a fény,
Szeretlek most, szeretlek mindig én.
Bármerre indulunk, bármi jöhet még,
Te vagy az otthonom, míg dobban a szívem rég.
**Lezárás**
Nem kell más szó, nem kell több beszéd,
Csak maradj velem, és maradok én is még.
Mert bárhol a világon, bármi vár is ránk,
Otthon vagyok, ha a szívedhez érek már.