22

[Intro – spoken word]
Mindannyiunk életében vannak pillanatok,
amikor már nem tudjuk, mit érzünk.
Ma még hisszük, hogy gyógyulunk,
holnap mindent megkérdőjelezünk magunkban.

[Verse 1 – spoken word]
Nevetünk, mintha végre szabadok lennénk,
aztán csendben visszanyeljük a könnyeinket,
mert még nem bízunk benne,
hogy biztonságos elengedni őket.

[Pre-Chorus – sung]
De tudd, ez nem visszaesés,
nem kudarc, nem vég.
Ez maga az út,
amin most lépsz.

[Chorus – sung]
A szív gyógyulása nem egyenes vonal,
nem egy mosollyal átszakított pillanat.
Botladozás, megállás, újraindulás,
és mégis minden lépéssel változás.

[Verse 2 – sung / soft]
Van, hogy erősnek érzed magad,
van, hogy törékeny vagy belül.
És lehet, hogy mindkettő igaz,
egyszerre, egy időben.

[Chorus – sung]
A szív gyógyulása nem egyenes vonal,
nem célszalag, hanem tanulás.
Ha fáj, az nem visszaesés,
csak az élet halk munkálkodása.

[Bridge – spoken word]
Közben valami benned észrevétlenül változik.
Régi rétegek hullanak le rólad,
újak épülnek,
és megérted:
újjászületni egyetlen életben
ezerszer is lehet.

[Final Chorus – sung, emotional]
És egyszer majd visszanézel erre az időre,
és meglátod azt,
aki soha nem adta fel.
Aki ment tovább akkor is,
amikor nem tudta,
létezik-e egyáltalán előre.

[Outro – spoken word]
Eljön a nap,
amikor nem kell már mindent érteni.
Csak felnézel az égre,
és a sóhaj végén halkan ennyit mondasz:
köszönöm, hogy megtörténhetett.

Nem estél szét.
Szerettél.