Uram

Uram ha hallod a hangomat mond hol lessz az a pillanat mikor minden felszakadt?

Uram te ismered lelkemet, mond meg hogy én mit tegyek,

Másoknak enyhülés legyek.

Verse:

Uram összetört lélekkel szólok ma hozzád: Ébressz fel!

Szörnyű az álom amiben járok, mindenütt halált és pusztulást látok

Vérea a méző, túl beteg a föld.

Viharok, árvíz a sorsunk eldőlt?

Megkövült szívek, hangtalan lelkek, lerombolt várak, füstbe ment tervek

Pusztulás, káosz, tengernyi könny

De az emberek arcán furcsa közöny.

Mindenki fél nem remél, nem él.

Hajtanak egyre, de mond meg miért?

A pénzért életek mennek tönkre, hogy aztán az egészet kórházra költse,

De mind, én vagyok itt csak az egyetlen? De ezt az egészet tényleg már nem értem.

Nem fogom fel hogy ez hogy lehet, ellenségek lettek a testvérek

Ahol falatnyi földért fegyverekkel és állami szövetség gengszterekkel.

Mindenki gyilkol, hazudik, lop és elhiszik így lesz a sorsuk majd jobb.

A jókat itt folyton el tapossák de mond meg Uram hol van az igazsag?

Mutasd meg kérlek, mert nem látom, végül hogyan lesz rend ezen a világon?

Mutasd, hogy mit tehetek ma még meg, hogy ne ragadjon el mindent az enyészet

Kérlek mutasd meg mit tegyek, hogy másoknak én is fény legyek.

Refrén:

Uram ha hallod a hangomat mond hol lessz az a pillanat mikor minden felszakadt?

Uram te ismered lelkemet, mond meg hogy én mit tegyek,

Másoknak enyhülés legyek.