Segíts!

Ha tudnád mennyi minden van a fejemben.
Komolyan, el sem hinnéd nekem Kedvesem.
De egy valamit biztosan tudok,
Szeretni mindig csak a te szívedet fogom.

Azt a szívet, ami megtanított szeretni,
Mely megtanította, hogyan kell könnyezni.
Amely megmutatta nekem a kiutat,
A kiutat a mocsokságból, mely tisztaságot mutat.

Kérlek áruld el, mit csináljak másképp?
Kérlek ne menekülj, sohase légy másé!
Kérlek maradj velem, a kezeimet szorítsd!
Mentsük meg szerelmünket gyorsan... Segíts!
Felriadtam minden éjjel,
Kerestelek tapogatva a lepedőt magam mellett a kezeimmel.
A hajamat téptem, nem volt levegőm,
Nincs, ami életben tart. Nincs már erőm!

Sosem tudtam a szívedről rosszat mesélni,
Mindig arra gondoltam, hogy nem kell mást csak remélni.
Reménykedni az örök tündérmesében,
Remélni a tökéletességet az életünkben.

Minden egyes napom egy csalódás volt,
Folyton kísért az a kibaszott múlt.
Csalódtam, de sosem benned Egyetlenem,
Hanem mindig saját magamban... — Vajon mit rontok el? Valaki árulja már el nekem!

Kérlek áruld el, mit csináljak másképp?
Kérlek ne menekülj, sohase légy másé!
Kérlek maradj velem, a kezeimet szorítsd!
Mentsük meg szerelmünket gyorsan... Segíts!
Felriadtam minden éjjel,
Kerestelek tapogatva a lepedőt magam mellett a kezeimmel.
A hajamat téptem, nem volt levegőm,
Nincs, ami életben tart. Nincs már erőm!
Felriadtam minden éjjel,
Kerestelek tapogatva a lepedőt magam mellett a kezeimmel.
A hajamat téptem, nem volt levegőm,
Nincs, ami életben tart. Nincs már erőm!