lyrics
Nyomot hagyni a világban.
Leghőbb vágyam énnekem.
Épületet, és a házam,
Sajnos nem én épitem.
Mi maradhat így utánam ?
Ezt most még nem tudhatom.
Tán láthatatlan kövekből
A lélekvárat rakhatom.
Ami épül a szivében
A diáknak, kit tanitok.
Erős vár lesz? Azt remélem!
A kőműves én vagyok.
Napról napra építgetem.
A köveket lerakom.
Néha kicsit csiszolgatom,
Ha már rögzült, úgy hagyom.
Így lakok majd benn a szívben
Majd akkor is, ha nem leszek.
Mikor égi iskolámnak
Termeibe bemegyek...
Nem hagyok én magam után
Tárgyat, házat, érmeket.
Csak Diákoknak a szivében
Láthatatlan kincseket...