Mi dalunk

Egy nyári napon jobbra húztalak,
A Tinderen kezdődött a nagy csoda.
Pár nap, és már vártál ràm ott lent,
A munka után, szívem bele remegett.

Késve mentem, mégis maradtál,
Beszélgettünk, s a szívem megdobban tán.
Első szóra éreztem : ez más,
Egy perc se kellett, és már bennem maradtál.

Megijedtem mikor ki mondtad: ,,szeretlek “,
De nem engedted, hogy féljél tőled.
Október színe alatt összefonódott két szív,
És februárban már egy otthon hív.


Karácsonykor gyűrű csillant a kézen,
A könnyeim közt bólogattam szépen.
Szereted a főztöm, én a nevetésed,
És a McDonald’s mindig a mi életünk része.

„Csibészem”, „Életem”, „Vamzer kutya”,
Nevetünk rajta, hogy ilyen hülye rím jut ma.
Rágod a körmöd, én csúnyán nézek,
De aztán rám mosolyogsz, és kész a béke.

A reptéren nézzük, hogy a gépek szállnak,
Forma–1 közben kérdezek, te meg válaszolsz rángva.
Hosszú úton te sietsz gyorsan WC-re,
Nevetünk rajta, így telik a mi életünk éppen.

Néha felhúzol, hogy ralli bajnok leszel,
Én meg nevetve mondom: „Na, majd meglátjuk, kedvesem!”
Apró meglepetések, figyelmesség minden nap,
Veled minden nap egy kacagó pillanat.

Boltban vásárolunk, te türelmesen mellettem,
Nevetünk, ha tanácstalan vagyok minden polcnál éppen.
Sorsjegyet veszünk, hátha ma szerencse vár ránk,
Veled még a bevásárlás is olyan, mintha vidám cirkusz várna ránk.

Éjjel a kanapén együtt nassolunk csendben,
Te nevetve bólogatsz, én kérdezek mindenben.
Horkolok? Te se vagy jobb, de nem bánjuk,
Ez a kis bolondos élet rólunk szól, látjuk.

Nevetünk, vitázunk, ez a mi táncunk,
Egymás idegét néha jól rángatjuk.
De a végén mindig ugyanaz lesz:
Egy ölelés, s minden harag elfelejtett.
Te vagy az otthonom, a szívem, mindenem,
Csibészem, életem — örökké szeretek