Hidak mindenütt

Hidak mindenütt

Két part közé hidat emelnek,
hogy szennyesüket át hordják,
hogy az alattuk folyó vízbe köpve,
egymást káromolják.

…..és nem tudják, a híd nem arra való,
csak, hogy szabadon járj,
magaddal víve a túlpart üdvét,
hogy a holnapra ne harag- bilinccsel várj.

Néztél már eső után az égre,
mikor a vízcseppeken a napfény megtörik,
mikor egy színes híd, egy szivárvány,
a haragon kialszik, el tűnik.

Voltál szerelmes, keresve egy lány kegyét,
ajándékok roggyant hídján akartál eljutni
szívéhez, de össze omlott, mélybe rántott,
és megtanultál a bánat vízében úszni.

Nézz körül, mindenütt hidak vannak,
van aki rajta vámot szed,
és te fizetsz, mert fizetni muszáj,
ha lázadnál, mondanák, el ment az eszed.

De van egy olyan világ,
hova csak egy híd vezet,
hol mindenki egyforma lépéssel halad,
ott gazdag, vagy szegény, már semmit nem tehet.

Talán ott se leszünk egyformák,
a jó fehérben, a rossz feketében jár,
csak az biztos, hogy azon a hídon jó anyám,
könnyes szemekkel hófehérben vár.

Tudom szívére ölel szótlanul,
szivárvány ölén ringat majd el,
nem fog fájni ami volt,
kezét fogva indulok egy új hídon örömmel.