A Boldogság ázott verebe

A Boldogság nem egy masni,
Amit ki kell bontogatni,
Aztán csendben üldögélhetsz,
Mert a Balsors egyre tétlen.

Meglehet, hogy ázott veréb,
De nem ugrál éppen eléd,
Elbujdokol dideregve,
És egyre csak sír a lelke.

Bridge
Társra vágyik oly rég óta már,
Aki őt majd mindig óvja.
Egy szép nap majd ugye rá talál,
Legszebb álma mi más volna.

Refrén:
Mint egy gyöngyszemet
Sűrű sárba dobva,
Van úgy, hogy keressük
Hosszú évek óta,
S ha megleljük,
Óvnunk kell nagyon,
Csak azt kérem
Legyen a holnapom.
S ha megleljük,
Óvnunk kell nagyon,
Csak azt kérem,
Legyen a holnapom.

Felveszem a tenyerembe,
De az nem a helye lenne,
Felnevelem, s óvom nagyon,
Magára már sosem hagyom.

Beteszem egy vasketrecbe?
Ez még fel sem merülhetne.
A szívemben lesz a helye,
S Boldogság a becses neve.

Bridge
Társra vágyik oly rég óta már,
Aki őt majd mindig óvja.
Egy szép nap majd ugye rá talál,
Legszebb álma mi más volna.

Refrén:
Mint egy gyöngyszemet
Sűrű sárba dobva,
Van úgy, hogy keressük
Hosszú évek óta,
S ha megleljük,
Óvnunk kell nagyon,
Csak azt kérem
Legyen a holnapom.
S ha megleljük,
Óvnunk kell nagyon,
Csak azt kérem
Legyen a holnapom.

/A dal szövegét Kerékgyártó Dénes írta/