Szerelmes álom

Szunnyadó parázs, ha lobban,
tudna e úgy varázsolni jobban,
mint szemének szelíd fénye,
s bánni úgy szívemmel,
kénye-kedvére.

Honnan jöttél te kedves álom?
Benned keresem az igazt, de nem találom,
kicsordult könnyeimbe fürödtél,
én nem féltem melletted,
s velem, te sem féltél.

Pedig, éjszaka volt, nem csillagos,
csak olyan sötét, nem láttam semmit,
és nem találtam helyét,
egy elképzelt színes világnak,
egy rég elhervadt virágnak,
minek szirmán száradt az utolsó csók,
hisz ennél több, sohasem volt.

De álmodni jó, mert,
ott úgy lehetsz velem,
mint sehol máshol,
távol az irigy világtól,
egy szikrázó képen,
a különleges és valótlan kertjében,
egy kopott kispadon ülve,
bámulva a semmibe,
addig, míg homokká porladunk.