Estimesemiketten

Gianna, zárd be az ajtót, most nincs menekvés,
a sötétben a tested a láng, ami feléget.
A kocsi szűk, de annál jobb, minden mozdulat szorít,
a vágy bennem tombol, és te adsz neki hangot.

A gombok pattannak, a cipzár recseg,
a bőröd forró, ujjaim mindenhol keresnek.
Gianna, lihegsz, mikor hozzád érek,
nyögéseidből tudom: ezt már nem fékezzük meg.

Odakint csend van, idebent vihar,
a testünk összeér, nincs több határ.
Csókok, harapások, minden perc tüzet gyújt,
minden egyes mozdulat egyre mélyebbre húz.

Gianna, sikítson az éj, hadd hallja a világ,
hogy kettőnk közt a vágy sosem talál határt.
Az izzadt bőrünkön szikrázik a fény,
és az éjszaka végére csak ketten maradunk – te meg én.