Ott leszel

Létezik-e valaki, ki mindig jó,
Ki csendesen szól, mikor bánt a szó?
Ki nem vág vissza, csak szelíden néz,
És egy halk imát küld fel az ég felé?

Létezik-e valaki, ki mindent lát,
S a világ gondját a szívébe zárja át?
Ki már odafentről figyel most ránk,
És csendben írja a sorsunk falát?

Talán találkozunk még egyszer,
Odaát, hol béke vár.
Ahol nincsen több kérdés már,
Csak fény és oltalom jár.
Tudjuk, mindig ott voltál,
És most is vigyázol ránk.
Ott leszel, ha jön az út,
Ahol újra láthatunk.

Létezik-e valaki, ki mindig vár,
Kinek szívéből árad a tiszta nyár?
Aki tűrt, ha az élet megtépett,
De szívében hitet őrzött – mélyet.

Voltak harcok, voltak sebhelyek,
De veled a napok szebbek lettek.
Mert te hordoztad némán a gondokat,
S a mosolyod írta a holnapokat.

Talán találkozunk még egyszer,
Odaát, hol béke vár.
Ahol nincsen több kérdés már,
Csak fény és oltalom jár.
Tudjuk, mindig ott voltál,
És most is vigyázol ránk.
Ott leszel, ha jön az út,
Ahol újra láthatunk.

Míg itt lent jár az éj után a hajnal,
Mikor újra átölelhet a karod,
Ott lesz a fény, mely vezet utadon.
Ha majd újra találkozik a lényünk,
Ott már semmi nem választ el bennünk.