Jégvirág

Jégvirág az üvegen

Nem hívtak engem – csak a szél hozott,
mint jégvirágot ablak üvegén.
Anyám tekintete zárt, vak ablak volt,
apám hangja – eltűnt erdő mélyén.

Egy árnyék voltam ócska keretben,
porréteg csöndje – szóra képtelen.
Fémcsattogás közt, feszes fegyelemben
Most: szél vagyok, felhő az esti égen.
A szívem megfagyott az üvegképen.
tanultam sírni hangtalan, idegen.

Etettem őket, mint madár a párját,
akik hajdan kitépték szárnyait.
Nem vittem virágot – csak az árnyát
egy gyertya füstjének, mit hoz a hit.