lyrics
Aranybulla
Látom, még nem érted,
Látom, még nem érted,
Szavak, mik lángolnak, s a lélekhez érnek,
Látom, még nem érted,
De egyszer majd hallod, mit a múlt mesél neked.
Évek óta hordom csendben a gondolat terhét,
Papírra kellett volna vetni, de a félelem élt.
Orbán árnyéka fölénk magasodott lassan,
S a szabadság hangja halkult, s elillant a vasban.
Alkotmány ledarálva, a nép csendben sír,
Szent István városa a múlt nyomát viszi.
Jogász, képviselő, tudnod kellett volna rég,
Hová vezet az út, hol a határ, hol a vég?
Látom, még nem érted,
Látom, még nem érted,
Szavak, mik lángolnak, s a lélekhez érnek,
Látom, még nem érted,
De egyszer majd hallod, mit a múlt mesél neked.
Alkotmány helyett tákolmány, a nép reményét mérgezték,
Tolvaj bandukol, mosolyog, és nem kér bocsánatot.
Hallgat a nép, némaság lett a cinkosság,
S a titkolt igazság mérgez minden emberi vágyat.
Félsz kimondani, félsz az igaz szótól,
Mint reszkető kutya várod a jó gazdát.
Az evolúció csúcsán, a felelősség tiéd,
Nyisd ki a ketreced ajtaját az életedért
]
Látom, még nem érted,
Látom, még nem érted,
Szavak, mik lángolnak, s a lélekhez érnek,
Látom, még nem érted,
De egyszer majd hallod, mit a múlt mesél neked.
Szólj, ne hagyd, hogy a csend uralkodjon,
Ne hagyd, hogy a tolvaj hazudjon, s a fény eltűnjön.
Keresd a hangot, mely mindenkinek szól,
Ébredj fel, nézz körül, s újra kezdj élni, szólj!
Látom, még nem érted,
Látom, még nem érted,
Szavak, mik lángolnak, s a lélekhez érnek,
Látom, még nem érted,
De egyszer majd hallod, mit a múlt mesél neked.