Gengszter rap

Gettó gettó gettó
Utcákon nőttem a gettó rengeteg közepén
Hol az álom gyakran csak füstbe megy
Zsebben a penge, fejben a terv
Az utca nevelt, nem kértem kegyet

Kezemben toll, de régen más volt,
Sötét sarkok, mocskos hátsó foltok,
Nem volt aranylánc, se ferrearik,
csak túlélés, és pár testvér.

Gettó rengeteg, ez a mi világunk,
ha jön a vihar, mi akkor is állunk.
Nincs könyörület, csak a rideg igazság,
ez nem mese, ez nem keleti vadnyugat, fiam.

Suhannak a kocsik, de mi gyalog mentünk,
Tizen egy padra, de szívben ezrek ültünk.
Üveg mögött most nézik a játékot,
De mi írtuk a szabályt, nem kértünk áldást ott.

Lépésről lépésre lettem, aki lettem,
nem vágtak utat, én törtem öklömmel.
Hibáztam sokat, tanultam belőle,
most már én mondom meg, ki jön be az ajtómon előre.

Gettó rengeteg, ez a mi világunk,
ha jön a vihar, mi akkor is állunk.
Nincs könyörület, csak a rideg igazság,
ez nem mese, ez nem keleti vadnyugat, fiam.

Nem vagyok szent, de van becsületem,
ha egyszer testvér vagy, akkor örökre benn.
A múlt a vállamon mint súlyos kabát,
de viszem, mert az enyém, nem kérek szánalmat rá.

Ha a falak beszélni tudnának,
mesélnének haragról, csendről, álmokról.
De mi nem beszélünk, csak mozdulunk halkan.
Gengszter a szívem, de testvér a hangban.