Idill a kerti tónál

Lombja körtefának felülről takarja,
A Nap forróságát víztől távol tartja.
Szellő kergetőzik lombok sűrűjében,
Madarak pihennek kis tó közelében.

Rigó dalol a fán, keresgéli párját,
Dallal hívogatja az élete társát.
Nagy az öröm mostan, érkezik a párja,
Billegeti farkát, már a fürdést várja.

Nézegetik tavat, vizet keresgélnek,
Először is abból inni szeretnének.
Kóstolgatják ízét kicsi tó vizének,
Apró kortyok után tovább keresgélnek.

Vízben tocsognának, sekély, kicsi vízben,
Találnak is helyet nagy kő közelében.
Tombol a két madár, kapkodja a vizet,
Dobálja magára, ki látott már ilyet.

Egyikük meglátja, hogy halacska úszik,
Futni a víz alatt ezen csodálkozik.
A másik belenéz, a vízi tükörbe,
Boldogan szemléli: megtisztult a csőre.

Gyönyörködnek kicsit a tavi rózsában,
Csendesen figyelem a nád homályában.
Két kismadár boldog, jöhet már az este,
Elrepülnek együtt nyughelyet keresve.

Én pedig ámulok a természet ölén,
Csodálom szépséget kiskertem szegletén.
Felnézek az égre, a Nap lemenőben.
Meglátom az Istent felhők sűrűjében.