A BALERINA

Nyugszik a nap le, jő a sötét,
Várja az élet-éjnek ölét.
Vége a napnak, álmos a lét,
kél fel az álom, álma a tét.
Ébred a csillag, ég dala szól,
égen a csillag így araszol.
Kékre befestve fénylik az ég,
csillog a sátra, készül a szép.
Éjszaka csendje vár, s a remény,
mámoros álma száll ma felém.
Halk zeneszóval engem igéz,
szól hegedűje, táncol a kéz.
Tárul a függöny, éled a kép,
lépked a lányka, táncol a Szép.
Röpköd a csillag, álom e lány,
égi a tánca, égi talány.
Nyúlna a kéz, de inti le csend,
száll el az álom, éj nem eseng.
Őrzöm e képet, éljen a múlt,
festeget álma, tűnik a rút.
Nyúlna a kéz, de inti le csend,
száll el az álom, éj nem eseng.
Őrzöm e képet, éljen a múlt,
festeget álma, tűnik a rút.