Nélküled járom az utcát

(Verze 1)
Este van, a város alszik , fények a szürke égen,
Az utcák üresek, a szívem fáj, nélküled,
Minden lépés rossz, a magány a társam.
Emlékek közt bolyongok, mintha eltűnt volna minden nélküled.
Nézem az utcákat, a régi tereket,
Hol együtt nevettünk, most már csak elmúlt pillanat.
Hallom a hangod, mintha még itt volnál,
De mindig érzem már, messze jársz tőlem .
(Refrén)
Nélküled járom az utcát, a szél suttogja a neved,
Minden lépés, minden emlék bennem él.
Az élet megy tovább, de én még a múltban maradtam,
Te voltál nekem a fény, mégis elmentél, magam maradtam.
(Verze 2)
Kezem a zsebemben, a hideg szívemhez ér,
Már csak emlék vagy , de mégis mélyen bennem élsz.
Minden úton ahol járok, téged kereslek,
De csak a múlt árnyai kísértenek,
Mikor azt hiszem, hogy látlak téged.
Elhagyott szívek, szétment álmok képei,
Mint az éjjel, mikor már nem ölelhetlek át.
Nem tudom, miért hagytál itt magam,
Talán nem voltam jó, talán mindig rossz voltam hozzád.
(Refrén)
Nélküled járom az utcát, a szél suttogja a neved,
Minden lépés, minden emlék bennem él.
Az élet megy tovább, de én még a múltban maradtam,
Te voltál nekem a fény, mégis elmentél, magam maradtam.
(Bridge)
Visszanézek néha, de már nem látom a fényt,
Amit te hoztál, most eltűnt, itt maradt a magány.
Már tudom, hogy minden lépés fájhat,
Ha nem fogom kezed, és nem látom a mosolyod.
(Refrén)
Nélküled járom az utcát, a szél suttogja a neved,
Minden lépés, minden emlék bennem él.
Az élet megy tovább, de én még a múltban maradtam,
Te voltál nekem a fény, mégis elmentél, magam maradtam.
(Outro)
Az utcák sötétbe borulnak, egyedül maradtam,
Téged várlak, de te már rég máshol vagy nem talállak.
Minden este ugyanaz, minden lépés egy harc,
Mert nélküled az utcákon csak a magány marad.