lyrics
Sírok között ballagok!
Csend, nyugalom,
Feltörő emlékek.
Sehol egy lélek,
Egyedül vagyok!
Hozzátok jöttem, szeretteim,
Kik itt nyugszotok!
A test megpihent,
A lélek a mennybe ment.
Gyertyát gyújtok!
Lépdelek csendben,
Vigyázva, ne zavarjak senkit!
Pedig tudom, igen, tudom, nem hall senki!
Gondolatban felidézem arcotok,
Kik az életem részei voltatok!
Nem léteztek már,
De a szívemben éltek.
Nem feledlek én sosem,
Gondolok rátok, míg élek!
Ég a gyertya, lobog a lángja!
Jön egy szellő és eloltja.
Ilyen az élet, kiszámíthatatlan!
Az ember élete, mint ez a gyertyaláng!
Lobog, ég fényesen,
De kialszik egyszer hirtelen!
Csak a füstje száll, az libben tova,
S marad emlék az élete
Bent, a szívekben elrejtve!
Picit halványul az arc,
De az érzések soha!
Míg én élek, bennem éltek!