Ősz

[intro]
[verse1]
Lehulló levél, a szél sodorja,
Földre ér, ott vész el nyoma.
régen egyszer élt a fényben,
Most földben pihen, békésen
[chorus]
Az idő árja mindent elmos,
csendes a néma gyilkos
emlékek, álmaink fénye,
tovatűnik az éj csendjébe.
[verse2]
A folyó, a partjait mardossa
rombol míg a víz táplálja
meghalva teret ad majd másnak
amit a teremtők teremtésre szántak
[chorus]
Az idő árja mindent elmos,
csendes a néma gyilkos
emlékek, álmaink fénye,
tovatűnik az éj csendjébe.
[verse3]
Az ember aki most nevet, és él
Egy nap majd eltűnik, mint a szél,
De míg él, míg szíve dobog,
a földön így hagy nyomot
[chorus]
Az idő árja mindent elmos,
csendes a néma gyilkos
emlékek, álmaink fénye,
tovatűnik az éj csendjébe
[outro]
Múlás és lét, egy örök tánc,
egyik sincs a másik hiányán,
Egyszer minden tovaszáll,
a körforgása mindig helyreáll