Metro

Metróvezető, az alagút hőse,
A város szíve, a föld alatt lüktető zene.
Lépésről lépésre, a síneken,
Ő viszi az embereket, reggel és este mindenen.
Hajnalban indul, a város még csendes,
Felkapcsolja a fényeket, a szerelvény éled.
A sínek mentén végig suhan, mint a szél,
Budapest alatt ő az úr, minden nap ez a cél.
Zúg a metró, ahogy átszeli a várost,
Megállóknál várakozókat örömmel lát most.
Minden arcban egy történet, egy életút,
Ő a kalauz, ki mindezt végigkísérve fut.
Csillogó állomások, forgalmas peronok,
Emberek jönnek, mennek, mint a szél sodor.
De a metróvezető kitartóan halad,
Minden megállóban pontosan ott van, ahol marad.
Az alagút hűvösében, a város zaja tompul,
De a vezető szeme éber, sosem lankad az út.
Este leszáll, amikor már csendesebb a föld,
De holnap újra visszatér, hisz ez az ő kör.
Metróvezető, az alagút hőse,
A város szíve, a föld alatt lüktető zene.
Lépésről lépésre, a síneken,
Ő viszi az embereket, reggel és este minden.