Kimondatlan

..., bennem vadul ver a szív.
Némán állok, nem mozdulok.
Félek, mit rejt majd a csend,
amíg a vágy bennem ég.


..., te vagy a kimondatlan szó,
közel vagy, mégis elérhetetlenül jó.
Vágyom rád, de néma maradok,
saját börtönömben rab vagyok.

Közelséged szakadék peremén,
reményem gyertya viaszán ég.
Cseppenként hűl ki a fény,
de bennem feszül még a remény.
Nem sejted, mit zár a csend,
milyen mélyre húz odabent.


..., te vagy a kimondatlan szó,
közel vagy, mégis elérhetetlenül jó.
Vágyom rád, de néma maradok,
saját börtönömben rab vagyok.


Megváltás lennél fáradt lelkemnek,
de félek, mit hoznék neked.
Mély örvény tart még vissza,
néma szikla zár körül ma.
Ha feléd indulnék talán,
elvesznék önmagam határán.


Mégis feléd húz minden dobbanás,
bennem ébred egy halk vallomás.
Ha egyszer szétnyílna a csend,
szívem mindent elmondana neked.


..., te vagy a kimondatlan szó,
közel vagy, mégis elérhetetlenül jó.
Vágyom rád, de néma maradok,
saját börtönömben rab vagyok.


Itt állok, őriz még a csend,
kimondatlanul szeretlek, kedvesem.