TIMID, DE FUNKY

**[Beszélt intro – diszkóstílusban]**

Ó, igen, baby… tompa fények… ragyog a táncparkett…
és ő… a fal mellett áll… kezében egy üdítővel…

**[1. versszak]**

Van egy srác, kissé ügyetlen, mindig egymaga,
nagy a szíve, de a bátorság valahol elmarad.
A barátai már táncolnak, nevetnek, szerelmesek,
ő csak nézi őket csendben, s legyőzik a félelmek.

A lányok néha ránéznek, aztán továbbmennek,
ő csak mosolyog magában, de szavai elvesznek.
A fejében száz mondat, de kimondani nehéz,
míg másoknál minden sikerül, ő csak áll és zenét néz.

**[Refrén]**

De belül funky, funky, funky szerelem,
bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn!
Félénk, de funky, ott él benne a zene,
egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele!

**[2. versszak]**

A barátai csipkelődnek: „Gyerünk, mozdulj már!”
„Ha sosem szólsz egy lányhoz, ki az, aki rád talál?”
Ő csak pirul csendesen, cipőjét nézegeti,
míg a többiek a nagyfiút játsszák, és a vicceiket lövik.

De senki sem tudja, mi zajlik odabent,
egy egész kis világ, mely várja a megfelelő percet.
Nem azért, mert nem érdekli, csak túl nagy az izgalom,
minden pillantás villámcsapás, megáll tőle a gondolat.

**[Refrén]**

De belül funky, funky, funky szerelem,
bár nem beszél hangosan, dobog a szíve odabenn!
Félénk, de funky, ott él benne a zene,
egyszer majd a táncparkett is csak neki dübörög vele!

**[Bridge – lágyabb rész]**

És talán egy este, minden zaj nélkül,
valaki észreveszi, milyen különleges belül.
Nem mindig az a legjobb, aki hangosan beszél,
néha a legcsendesebb az, aki a legtöbbet ér!

**[Finálé – hatalmas diszkórobbanás]**

Na gyerünk, fiú, csak lépj egyet már,
lassan, apránként, a bátorság rád talál!
Mert az élet egy tánc, nem kell kiabálni,
elég egy apró mozdulat, és elkezdesz ragyogni!

**[Utolsó refrén]**

Te vagy a funky, funky, funky álmodozó,
félénk vagy, de a szíved csupa ragyogó!
Félénk, de funky, most már jól tudod,
hogy kiabálás nélkül is eléred az álmod!