Dóri szülinap

Dóri harmincadik szülinapja,
Ma este felrobban az egész utca!
Adrián és Krisztián már megint nagyban nyomja,
A Don Papa rumot senki se fogja!
Pohár a kézben, dübörög a zene,
A józan észnek ma nincs itt helye!
Jani csak néz, hogy mi lesz ebből,
Mert ez a két őrült ma semmitől se fél!

Don Papa, Don Papa, égjen az éjszaka!
Adrián és Krisztián, kész van a brigád ma!
Fültépés, kiabálás, remeg az egész ház,
Dóri harmincadikán elszabadult a láz!
Héj, héj, igyunk még egyet,
Holnap majd bánjuk az egészet!
Adrián a nap végére teljesen lebénult,
Krisztián meg Janira nézett: „Te meg ki vagy, komám?!”

Adrián már ülni se tud, dől jobbra-balra,
Krisztián meg rákezd a hangos kiabálásra!
Valaki húzza a fülét, valaki meg ordít,
A szomszéd a fal túloldalán imádkozik reggelig!
„Jani, te vagy az?” – kérdi Krisztián,
De hiába mondják neki vagy tízen talán.
Ott áll előtte Jani, a régi jó barát,
Krisztián meg nem ismeri fel a saját cimboráját!

Don Papa, Don Papa, égjen az éjszaka!
Adrián és Krisztián, kész van a brigád ma!
Fültépés, kiabálás, remeg az egész ház,
Dóri harmincadikán elszabadult a láz!
Héj, héj, igyunk még egyet,
Holnap majd bánjuk az egészet!
Adrián a nap végére teljesen lebénult,
Krisztián meg Janira nézett: „Te meg ki vagy, komám?!”

Dóri tortája már rég elfogyott,
A Don Papa mindent felkavart ott.
A fül még sajog, a hang még rekedt,
De ilyen bulit nem látott még a környék!
Adrián mozdulatlan, a kanapé foglya,
Krisztián a Janit újra bemutatja.
„Örülök, hogy látlak, haver, mi a neved?”
Jani csak annyit mond: „Na, ezt nem hiszem el
DON PAPA! DON PAPA!
DÓRI HARMINC, EZ A CSAPAT NEM HALAD!
FÜLTÉPÉS! KIABÁLÁS!
EZ VOLT AZ ÉV SZÜLINAPI ZÚZÁSA!
Adrián lebénult, Krisztián felejt,
Jani meg fogadja: legközelebb nem jön el!
De ha újra szól a zene, és kezdődik a móka,
Adrián és Krisztián ott lesz megint — na,