NYOMA TŰNT A FORRÓ NYÁRNAK

Nyoma tűnt a forró nyárnak,
hűvös szelek táncot járnak.
Magányos, öreg pad didereg,
hiába vár szerelmeseket.

Csókoktól fűtött nyári éjek
a szívekben csodás emlékek.
Kósza szellő vitte messzire
a szenvedély hangját - sebtibe`.

Sápadt a nap, felhő takarja,
durcás szél fa ágát cibálja.
Életed őszén is szerethetsz,
mert élni szeretve érdemes.

Míg szívedben szeretet él,
addig nem hal meg a remény.
Az elmúlást ne engedd,
hogy mindent betemessen.

A falevelek csendben hullnak,
az ágak gyorsan kopaszodnak.
Az ősz elűzte a nyarat,
sok szép álom nála maradt.

Nézd csak, mily csodálatos az erdő,
színes ruhájában ünnepel ő.
Kacéran mosolyog a "nagy asszony",
vörösben, aranyban ring az alkony.