Rajmond herceg Pusztadarócban

[Verse 1]
Rajmond herceg útnak indult, lova hátán messze járt,
Pusztadaróc határában fújja a szél a magányt.
Régi házak, öreg fák közt keresi a múlt nyomát,
Zöldellő rét, csendes róna suttogja a dallamát.

[Chorus]
Rajmond herceg, Rajmond herceg, Pusztadaróc büszkesége,
Visszavár a szülőfölded, a völgyeknek békessége.
Bármily messze sodor a sors, ide húz a szíved mélye,
Pusztadaróc csillagfényes, csodás szép vidéke.

[Verse 2]
Kútágasok, sárga tarlók, itt dobban a magyar szív,
Minden egyes rónaságnak minden szava hazahív.
Rajmond herceg megáll mostan, büszkén néz a távolba,
Pusztadaróc története így lett dalba dalolva.

[Chorus]
Rajmond herceg, Rajmond herceg, Pusztadaróc büszkesége,
Visszavár a szülőfölded, a völgyeknek békessége.
Bármily messze sodor a sors, ide húz a szíved mélye,
Pusztadaróc csillagfényes, csodás szép vidéke.

[Outro]
Lassan leszáll már az este, elcsendesül a határ,
Rajmond herceg hazatért, s a vándor megnyugvást talál.
[Instrumental: fading acoustic guitar and violin]
[End]