Ma

[Verse 1]
Kiégve, keserűen találkoztunk,
de egymásnak mégis álmokat adtunk.
Úgy szerettük egymást, olyan nagy hittel,
hogy azt talán senki nem hitte el.
Nem kérdeztük, ki honnan jött,
nem kutattuk, mi van a fájdalom mögött.
Megfogtad a kezem, és csak vezettél,
és a legboldogabb emberré tettél.
[Pre-Chorus]
Nem tudtam akkor, mit hoz még az élet,
csak azt éreztem, hogy melletted élek.
És ha ma újra választhatnék,
ugyanígy hozzád visszatérnék.
[Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
és azt akarom, hogy ez soha ne múljon el.
Fecó, ha bármerre sodor az élet,
én akkor is mindig melletted élek.
Mert bármit hoz az út, bármit is ad,
veled akarok menni tovább.
[Verse 2]
Két gyermek is volt, aki hozzám tartozott,
te csak annyit mondtál: „Őket is hozod.”
Szerettél és védtél mindentől engem,
én voltam az egyetlen a szívedben.
Megmutattad, milyen az otthon, a világ,
melletted elcsendesült minden bánat.
Nem féltem többé attól, hogy fáj az élet,
csak azt tudtam, hogy veled szeretnék élni.
[Pre-Chorus]
Azt hittem, végre megtaláltam,
amit olyan régóta vártam.
És ha egyszer eljön majd a vég,
a mennyországba is veled mennék.
[Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
és azt akarom, hogy ez soha ne múljon el.
Fecó, ha bármerre sodor az élet,
én akkor is mindig melletted élek.
Mert bármit hoz az út, bármit is ad,
veled akarok menni tovább.
[Verse 3]
Hét év után egy angyal érkezett,
és te még erősebben fogtad a kezem.
A kislányod lett a szíved közepe,
az életedet is odaadnád érte.
Sok volt a bántás, sok volt az átok,
és megismertünk egy másik világot.
Ahol nem maradt más, csak bú és fájdalom,
de te akkor is jöttél velem az utamon.
[Pre-Chorus]
Volt, hogy elfáradtunk mind a ketten,
volt, hogy elvesztünk a sötétségben.
De bárhogy tört ránk az élet vihara,
te fogtad a kezem, és nem engedtél el soha.
[Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
és azt akarom, hogy ez soha ne múljon el.
Fecó, ha bármerre sodor az élet,
én akkor is mindig melletted élek.
Mert bármit hoz az út, bármit is ad,
veled akarok menni tovább.
[Bridge]
Megtörtek vagyunk, tele sebekkel,
keressük az utat a régi álmokhoz el.
De az én szívem még mindig érted dobog,
mert nélküled üres lenne ez a világ.
Ha elfárad a test, ha megfakul az élet,
én akkor is ugyanúgy szeretnélek.
Harminc év minden örömével,
minden könnyével, minden sebével.
[Final Chorus]
Fecó, te vagy nekem a minden,
harminc év után is téged szeretlek, hiszen
bármit hoz az élet, bármerre sodor,
a szívem hozzád mindig hazatalál.
Fecó, ha újra kezdhetném az életet,
megint ugyanígy fognám a két kezed.
Mert bármit hoz az út, bármit is ad,
én veled akarok menni tovább.
[Final Chorus - Bigger]
Fecó, te vagy nekem a minden,
ha rád gondolok, a szívemben kérdés nincsen.
Harminc éve veled ébredek fel,
azt akarom, hogy ez soha ne múljon e