Sámson

Sámson újabb tanulságos nótánk hőse.
Azt, hogy majd celeb lesz, nem gondolta ő se.
Bár mondta egy fazon, valamilyen Warhol :
Bárki lehet menő, fél órára, bárhol.
Sztorink úgy indul, hogy állandóan faszol,
Míg a haja lassan, centinként araszol
Melle felé, amit rühellnek a Yardon.
A Béketáborban erre nincsen pardon!
Egy szál hálózsákkal stoppol Siófokra,
Hüvelykujja bőszen villan az autókra.
Nagy sötét volgával fékeznek mellette :
Ezt a majmot nem a mi kutyánk ellette!
Undorodva Sámson már-már éppen hányna,
Ám ekkor felfigyel kettő orosz lányra,
Kik egy Főelvtárssal a hátsó ülésen
Megosztanak mindent, mint egy pártgyűlésen.
Ekkor az egyik csaj rávillantja farát,
Melyre rúzzsal írja : Tü vengerszkíj barát,
Várni minket éjjel pártüdülő mögött.
Az elvtárs meg közben mit sem sejtve nyögött.
Hősünk kacsint és a feje is megbiccen.
Ekkor a Táváris ránt egyet a sliccen,
Majd int a söfőrnek : Húzzunk innen Ványa!
Ezt a hippiszkojét vigye el a kánya!
Csóró Sámsont végül felvette egy Ifa.
Billenős platóján, húsz mázsa tüzifa
tetején rázkódik, lába közt taliga.
S ordít a rakodó : Ez itt már Aliga!
Mire megtalálta a többszintes dácsát,
Lánc és lakat zárta kapujának rácsát.
Lemondón legyintett : Nem lesz itten Hawaii!
Ekkor halkan a fülébe súgták : Dáváj!
Nád közt vitt az ösvény, kiértek egy stégre,
S bekúszott a lompos a málnásba. Végre!
És a vörös nímfák mohó fehérmájjal
tették őt boldoggá ördögi bűbájjal.
Most kell elmesélnünk e szép idill végét.
Indult a Táváris, hogy a kedvenc stégjét
használja, mert épp fenekezni van kedve.
Vele két pufajkás, géppisztolyos medve.
Először csak bámul, nem hisz a szemének.
Ez a hippiszkoje?! Szégyene nemének!
Ez hágja a nőit?! Még csak nem is párttag!
Gorillái bután értetlenül álltak.
Aztán felocsudtak, s ellátták a baját
Sámsonunknak. Plusz még levágták a haját.
Tökét rúgták, hogy pusztuljon a fajtája.
A csajok meg húztak vissza a tajgába.
Ez a nóta vége, de már nincsen harag.
Köddé vált már rég a legvidámabb barakk.