MIKOR ,S MIÉRT-ÁRIA

Miért születtem a halott porszemekből,
Melyeket sodort magával fürge szél,
Lehet, hogy bejártam így a mindenséget,
Megismertem a távoli messzeséget.

Jártam talán az egek rohanó felhőiben,
És esténként a csillagokban ragyogtam,
Fürödtem a gleccserek jeges vizében,
Hegyekből sodort a vad folyó merészen. .

Aztán lerakott, mert utaztam eleget,
A Teremtő régen megírta a sorsomat,
Létemet szülte a szerető gondolat,
Hogy mikor és hol kapok tőle életet.

Ki lesz apám s anyám ebben a csodában,
Miért kaptam a titokzatos életet,
Mit halkan súgott szív első dobbanása,
Mint égből is szóló öröm üzenetet.

Bizalmat kapunk az áldott földi léthez,
Akaratunk szabad mindenre, ami jó,
Ez adja igaz értelmét, hogy itt legyünk,
Bár kevéske és gyarló a véges életünk.

Lelkünk örökké él, mert Istentől való,
Testünket megszenteli, amíg benne él,
A lélekben ott a kincs, s az örök remény,
Jóra, szépre vágyni, mi fényben ott ragyog.