Hosszú, végtelen utakon

Hosszú, végtelen utakon,
kihalt, szürke, ködös tájon
senki nincs velem egyedül járok,

Hosszú, végtelen utakon
kopár, néma hajnal néz le rám,
eltűnt a Nap, nem süt le rám már

De egyszer majd arra ébredek,
hogy szelek fujják szét a felleget,
a rég holt vilag majd újra éled
Egyszer majd felsüt még a Nap,
és a Nap nyomán új élet fakad,
az út szélén lesz virág újra

Hosszú, végtelen utakon
nem fogynak a kilométerek,
nem tudom, hogy hova érkezem.

Hosszú, végtelen utakon
az ablaktörlő némán integet,
köd szitál, nem látni az eget.

De egyszer majd arra ébredek
a jégeső nem tépi szívemet,
az út szélén egy jelzőtábla áll,
és feltűnik a rég várt új világ.
és a jelzőtábla új irányt mutat,
az új irányba egy új út halad,

Hosszú, végtelen utakon
a fülemben dobol, és üvölt a csend,
nincs nappalom és nincs éjszakám.sem

Hosszú, végtelen utakon,
távol, ott, ahol madár se jár
ordít, tép a néma, bús magány.