Örökké Te

Három éve együtt írjuk a történetünk,Minden nap egy újabb közös emlék lett velünk.Krisztina, a mosolyod az otthonom fénye,Veled a legszürkébb nap is szivárvánnyá válna végre.

Ha néha nehéz is az út, én akkor sem engedlek el,A szívem csak melletted talál mindig nyugalomra.

Krisztina, úgy szeretlek, ahogy senki mást soha,A szívem minden dobbanása hazatalál hozzád.Nevetünk a világon, csak mi értjük igazán,Még a tappancsbúra is a mi kis csodánk.És ha néha átölelsz, tudom, nincs mitől féljek,Hiszen a nagy pocak megvéd, bármerre is érjek.Fogom a kezed, bármit hozzon az élet,Három év után is téged választ a szívem.És ha egyszer megöregszünk, csak ennyit mondok majd:„Köszönöm, hogy mindig te voltál a legnagyobb ajándék.”

Nem számít, mit hoz a holnap vagy a tegnap,Veled minden pillanat többet ér egy életnél.A boldogság nekem nem egy távoli álom,Hanem amikor melletted ébredek minden reggelen.

Krisztina, te vagy az álmom és a valóság,A lelkem másik fele, a legszebb igazság.És ha egyszer megkérdezik, mi a szerelem neve,Mosolyogva mondom majd: „Nekem mindig Krisztina lesz.”A tappancsbúra örökké mosolyt csal az arcunkra,S a nagy pocak megvéd, ez is a mi kis titkunk marad.Mert a legszebb szerelmeket a közös emlékek tartják össze.Szeretlek tegnap, ma és minden eljövendő napon.