hosszú évek

Magányos utcák, idegen arcok,Végtelen éjek, csendes kudarcok.Mindenki ment valamerre az úton,Hogy hol voltál eddig, ma sem tudom.Órák ketyegtek, naptárak koptak,A remények lassan a múltba vesztek,De a sorsunk lapjai, bárhogy is késtek,Végül egy ponton összeértek.Refrén:Hosszú évek teltek el, mire rád találtam,Annyi tévutat és sötét árnyat bejártam.De most itt vagy, s a világ végre elcsendesül,Egymásra leltünk, s többé egyikünk sincs egyedül.Megérte várni, megérte minden nehéz év,A mi történetünk most lett kerek és egész.Sebeket kaptunk, tanultunk élni,Megszoktuk azt, hogy nem kell már kérni.De minden pofon és minden zárt ajtó,Csak ide vezetett, ez a végső kikötő.Nem számít többé a elvesztegetett idő,Mert a jelenünk minden múltat felülmúló.Refrén:Hosszú évek teltek el, mire rád találtam,Annyi tévutat és sötét árnyat bejártam.De most itt vagy, s a világ végre elcsendesül,Egymásra leltünk, s többé egyikünk sincs egyedül.Megérte várni, megérte minden nehéz év,A mi történetünk most lett kerek és egész.Bridge:Kellettek a kanyarok, hogy azzá váljunk,Akik most itt, a fényben egymással szemben állunk.Nem volt könnyű, de a feszülő tercek dallama,Végül egy tiszta, közös akkorddá vált ma.Outro:Egymásra találtunk...Hosszú évek után...Végre itthon vagyunk.