Homok

ki ragasztja homlokomat vissza,
ha az álmok lekaparták
megtagadhatna, aki hamisítja
az emlékek talányát

csak lőfrálnak a tűzarcú napok
de csikkeket keresnek szegények
mind egy kifordult utat tapos
és a talpak betonkemények

így múlatjuk az időt, mind
akik másnapokra várunk
úgy könnyeznek a holtak isa
kik jönnek - jönnek miutánunk

porszörnyeket gyártanak 
az itt maradt szelek
kockát vetnek, ha hátrahagysz
az emlék nem ereszt

hagyj, hogy legyek új vígasz
meg nem tanult lecke
tudom, mindig megmaradsz
úgy leszel szertve

csak úgy vagyunk, mint harmatok
vak kutakba esvec
sak úgy vagyunk, mint esőcseppek
homokba temetve