Acélpor Útja

[Verse 1]
Sárban nőtt fel a nevem,
markomban hideg a reggel.
Kopott csizma, repedt térd,
mégis állok, nem enged.

Anyám szeme bennem égett,
apám csöndje megkeményített.
Nem kaptam kész utat én,
nekem kellett vágni szét.

A faluban csak legyintettek,
„ebből fiúból nem lesz semmi”.
Én meg vittem a dühömet,
mint pengét a kabát alatt.

[Pre-Chorus]
Most hallod, ahogy közel a zaj,
a porból is feláll a harc.
Nem könyörgök, nem hátrálok,
ma én leszek a vihar.

[Chorus]
Én vagyok az út, a seb, a láng
(az út, a seb, a láng)
Nem tör meg engem senki már
(nem tör meg engem már)

Én vagyok az út, a seb, a láng
(az út, a seb, a láng)
A harcos bennem tovább száll
(tovább száll, tovább száll)

[Verse 2]
Kinn a hegyen jéghideg volt,
minden lépés új ítélet.
Vér a tenyéren, por a szájban,
mégis vittem a reményt.

Láttam testvért elfordulni,
láttam vasat törni ketté.
De ha rám dől ezer kő is,
én akkor is megyek még.

Nem kértem trónt, se kegyelmet,
csak egy percet, hogy talpra álljak.
Most a fény már engem keres,
mert a sötétbe beleálltam.

[Pre-Chorus]
Most hallod, ahogy közel a zaj,
a porból is feláll a harc.
Nem könyörgök, nem hátrálok,
ma én leszek a vihar.

[Chorus]
Én vagyok az út, a seb, a láng
(az út, a seb, a láng)
Nem tör meg engem senki már
(nem tör meg engem már)

Én vagyok az út, a seb, a láng
(az út, a seb, a láng)
A harcos bennem tovább száll
(tovább száll, tovább száll)

[Bridge]
Ha elbukom, felvesz a föld,
ha elnémulok, szól a múlt.
De a szívemben ott a dobbanás,
ami minden láncot szétfeszít.

Nem maradt más, csak az eskü,
hogy végigmegyek ezen az úton.
A seb is jel, a fájdalom tanít,
és én nem fordulok vissza soha.

[Final Chorus]
Én vagyok az út, a seb, a láng
(az út, a seb, a láng)
Nem tör meg engem senki már
(nem tör meg engem már)

Én vagyok az út, a seb, a láng
(az út, a seb, a láng)
A harcos bennem tovább száll
(tovább száll, tovább száll)