Bárhogyan is lesz, úgy lesz

Három év, egy tiszta álom,
Azt hittem, együtt visszük ezt a terhet a vállon.
És most itt állok a romokon,
Minden közös álmunk széthullott utakon.
Lelkileg darabokban, a földön fekszem,
Nem hittem volna, hogy egyszer így kell léteznem.

(Refrén)

Nagyon fáj,
összetörtem,
A világ elsötétült körülöttem.
Szótlan a szám, de a fájdalom beszél,
A szívem mélyén még egy apró láng remél.

(2. Verze)

Mi történt velünk? A kérdés bennem lüktet…
Miközben a valóság lassan felemészt minket.
Minden emlékünk most éget és kínoz,
A hiányod minden éjjel újra rám tapos.
Mégis, mikor rád nézek a könnyeimen át,
Nem tudom letagadni a szívem igazát.

(Refrén)

Nagyon fáj,
összetörtem,
A világ elsötétült körülöttem.
Szótlan a szám, de a fájdalom beszél,
A szívem mélyén még egy apró láng remél.

(Bridge)

Bárhogyan is lesz, bármit hoz a holnap,
A sebek talán örökre bennünk sajognak.
De a szerelmem tiszta, erősebb a gyásznál,
Erősebb a dühnél, minden csalódásnál.
Te vagy nekem az egyetlen, az igazi, a szent,
Bár a világom romokban, a szívem még szeret.

(Utolsó refrén)

Nagyon fáj,
összetörtem,
A világ elsötétült körülöttem.
Szótlan a szám, de a fájdalom beszél,
A szívem mélyén még egy apró láng remél.

(Outro)

Három év után… a csend maradt velem,
De a szívem mélyén még mindig ott vagy nekem.
Mégis szeretlek.
Bárhogyan is lesz.